2 Kings 4
1 Egy asszony a prófétafiak feleségei közül, kiáltott egyszer Elisához, mondván: Férjem, a te szolgád meghalt, és te tudod, hogy szolgád az Úr tisztelője volt; és a hitelező eljött, hogy elvegye mind a két gyermekemet magának rabszolgául.
2 És azt mondta neki Elisa: Mit csináljak veled, mondd meg nekem, mid van neked a háznál? Es azt mondta: Nincs a te szolgálódnak semmije a háznál, csak egy olajos korsója.
3 Mire azt mondta neki: Eredj el és kérj magadnak edényeket kívülről, minden szomszédodtól, Úres edényeket, ne keveset.
4 Aztán menj be és zárd be az ajtót magad mögött és fiaid mögött, úgy önts mindezekbe az edényekbe; és a telét tedd odább.
5 És elment tőle és bezárta az ajtót maga mögött és fiai mögött; azok adogatták neki, ő meg töltögette.
6 Mikor aztán az edények tele voltak, úgy, hogy mikor azt mondta fiának: Adj ide nekem még egy edényt, az azt mondta neki: Nincs több edény; akkor megállt az olaj.
7 Akkor elment és jelentette az Isten emberének, aki azt mondta: Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat; te pedig fiaiddal élj abból, ami megmarad.
8 Történt egy nap, hogy Elisa átment Súnémbe, és volt ott egy nagyasszony, aki ott tartotta őt kenyeret enni; így aztán valahányszor átment, oda tért be kenyeret enni.
9 És az egyszer azt mondta férjének: Úgy veszem észre, kérlek, hogy Istennek egy szent embere az, aki mindig átjár hozzánk;
10 csináljunk hát egy kis erkély-szobát és tegyünk oda neki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót; hogy mikor hozzánk jön, oda térjen be.
11 Egy nap meg is érkezett oda és betért a felházba és ott lefeküdt.
12 Aztán azt mondta legényének, Géházinak: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt; és mikor odahívta azt, és megállt előtte
13 (mikor ugyanis azt mondta neki: Mondd neki, kérlek: Hogy mivel te ezt a sok alkalmatlanságot okoztad magadnak értünk, mit lehetne érted tenni, van-e valami, amiért szólni kellene a királynak vagy a hadvezérnek; akkor az azt mondta: Népem között lakom én.
14 Mikor pedig ő erre azt mondta: Tehát mit lehetne érte tenni; akkor Géházi mondta: Valóban, nincs neki fia, és a férje vén ember.
15 És erre mondta ő: Hívd ide őt! És mikor odahívta és megállt az ajtóban),
16 azt mondta: Esztendő ilyenkorra fiat fogsz ölelni; de az azt mondta: Ne, uram, Isten embere, ne csald meg szolgálóleányodat!
17 De az asszony teherbe esett és esztendőre fiat szült; abban az időben, melyet Elisa megmondott neki.
18 Mikor a gyermek megnőtt, történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratókhoz.
19 És azt mondta atyjának: Fejem, fejem! Az pedig azt mondta a legénynek: Vidd őt anyjához.
20 Mikor elvitte és bevitte anyjához, annak térdein ült délig, akkor meghalt.
21 Erre fölvitte és az Isten emberének ágyára fektette őt; azután bezárta és kiment.
22 És hívatta férjét és azt mondta: Küldd ide nekem, kérlek, az egyik szolgát és egy szamarat; hadd fussak el az Isten emberéhez, de mindjárt megjövök.
23 Erre az azt mondta: Miért mégy te most ahhoz, ma nincs újhold, sem szombat; ő pedig azt mondta: Nem baj.
24 Ezzel felnyergelte a szamarat, és azt mondta legényének: Hajts és menj, meg ne állj nekem a nyargalásban, ha nem mondom neked.
25 Elment tehát és megérkezett az Isten emberéhez a Kármel hegyére; és mikor meglátta őt az Isten embere távolról, azt mondta legényének, Géházinak: Itt van az a súnémi asszony.
26 Nosza fuss, kérlek, elébe, és mondd neki: Jól vagy-e te, jól van-e férjed, jól van-e a gyermek? Az azt mondta: Jól;
27 de mikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, megragadta a lábait (mire Géházi odaugrott, hogy ellökje őt, de az Isten embere azt mondta: Hagyd őt, mert el van keseredve a lelke, és az Úr eltitkolta tőlem és nem jelentette meg nekem);
28 és azt mondta: Hát kértem-e én fiút uramtól? Nem mondtam-e: Ne csalj meg engem?
29 Erre azt mondta Géházinak: Övezd fel derekadat, fogd a kezedbe botomat és menj, ha találkozol valakivel, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne fogadd; és tedd a botomat a gyermek arcára.
30 De azt mondta a gyermek anyja: El az Úr és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; tehát felkelt és elment utána.
31 Géházi pedig elment előttük és rátette a botot a gyermeknek arcára, de se hang, se hallgatás; tehát visszatért elébe és jelentette neki, mondván: Nem ébredt fel a gyermek.
32 És mikor Elisa bement a házba; hát a gyermek ott volt holtan az ő ágyára fektetve.
33 Mikor bement, bezárta az ajtót kettejük mögött; és imádkozott az Úrhoz.
34 Aztán felhágott és ráfeküdt a gyermekre és rátette száját a szájára, szemeit a szemeire és kezeit a kezeire; és amint így reá borult, megmelegedett a gyermek teste.
35 Azután ismét járt a szobában egyet oda, egyet ide, és felhágott és reá borult; és akkor prüsszentett a gyermek, hétszer is, aztán kinyitotta a gyermek a szemeit.
36 Ő pedig kiáltott Géházinak és azt mondta: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt; és odahívta. Mikor bement hozzá, azt mondta: Vedd a fiadat.
37 Erre odament, a lábaihoz esett és meghajtotta magát a földig; aztán felvette a fiát és kiment.
38 Mikor Elisa visszatért Gilgálba, éppen éhség volt az országban; és amint egyszer a prófétafiak előtte ültek, azt mondta legényének: Tedd föl a nagy fazekat és főzz valami főzeléket a prófétafiaknak.
39 Egy meg kiment a mezőre paréjt szedni, és közben valami vad indát talált, és arról teleszedte a ruháját vad keserű uborkával; és mikor hazament, beleaprította a főzelékes fazékba, mert nem ismerték.
40 Mikor aztán kiöntötték az embereknek, hogy egyenek; alighogy megízlelték a főzeléket, felkiáltottak és azt mondták: Halál van a fazékban, Isten embere!; és nem tudtak enni.
41 Ő pedig azt mondta: Hozzatok ide lisztet; és azt belevetette a fazékba; aztán azt mondta: Öntsd ki a népnek, hadd egyenek. Akkor már semmi rossz nem volt a fazékban.
42 Egyszer jött egy ember Baál Sálisából, és hozott az Isten emberének kenyér-zsengéül húsz árpakenyeret és friss gabonafejet a tarisznyájában; és ő azt mondta: Add a népnek, hadd egyenek.
43 De szolgája azt mondta: Hogy adjam ezt száz ember elé? És azt mondta: Add a népnek, hadd egyenek, mert így mondta az Úr: Enni és hagyni!
44 Erre eléjük tette, és ettek és hagytak az Úr szava szerint.